A képzőművészet azon tantárgyak egyike, amelyek kevesebb figyelmet kapnak az iskolákban, mint a többi tantárgy. Ez megmutatkozik a tanító hozzáállásán, a felszerelésen, az osztályzatokon és a heti óraszámon is. A tanítók általában megadnak valamilyen témát (motívum) a gyerekeknek, előhalásszák a padból a jól bevált zsírkrétát vagy a vízfestéket, és kezdődhet is a munka, miközben a tanító az adminisztratív feladatait végzi. Ha valamelyik fontosabbnak vélt tantárgyból lemaradás van, akkor azt biztosan a képzőművészeti órán pótolják be. A felszerelés azért mutat negatív képet a képzőművészet helyéről az iskolákban, mert szinte alig van olyan iskola, ahol képzőművészeti eszközöket biztosítanának a diákoknak. Nincsenek rajztermek, hiszen ezt az órát akármelyik tanteremben meg lehet tartani. Alsós gyermekünk abban az esetben sem használhatja a rajztermet, amennyiben az intézmény rendelkezik vele, mivel csak a felsőbb évfolyamon tanuló diákok számára adott ez a lehetőség. A tanulók többségének ötöse van rajzból. A szülők számára ez az eredmény evidens, ezen felül igénylik is, mert a tanulmányi eredmény átlagát emeli. Heti két óraszámmal van jelen a diákok életében, tömbösített órában a képzőművészet, és ez nagyon kevés. Ennél is megdöbbentőbb adat viszont, hogy az elsős tanulók órarendjében csak egy óraszámban jelenik meg ez a tantárgy, ami alig észrevehető.Az időkeret nagyon kevés, mert sok időt vesz igénybe a gyermek szünet utáni megnyugvása és érdeklődésének felkeltése. Így mindössze 25 perc áll rendelkezésére az alkotáshoz. Mire épp az alkotási vágyának a csúcsára ér, kicsöngetnek, s el kell pakolnia, mert egy több figyelmet igénylő tanóra következik.
