Aki helyesen ír, az helyesen beszél, tehát helyesen, jól is gondolkodik. A helyesírás megmutatja személységünket is.
Sajnos manapság keveset írunk kézzel, mivel már jó ideje jelen van a ”posztmodern gépezet” vagyis a személyi számítógép. Ebből kifolyólag ma minden írás elektronikusan vagy nyomtatott formában kerül ki. A számítógép jelzi, ha egy szó helytelenül van írva, s rögtön ki is tudjuk javítani. A kézírásnál ilyen nincs, mivel ott csak saját magunkra hagyatkozhatunk.
Ha helyesírás területén csak a számítógépre akarunk hagyatkozni, akkor azzal is tisztába kell lennünk, hogy a tudásunk függő, bármikor elvehetik tőlünk. Azonban ha mi magunk sajátítjuk el a helyesírást, akkor az mindig a fejünkbe marad, tehát egy tudást fogunk birtokolni. Ez a birtoklás főleg beszédünk területén mutatkozik majd meg, mert aki helyesen ír, az helyesen és szépen is beszél.
Ma azért is fontos a helyesírás, mert a szlenget már nemcsak mondják, hanem írják is, főleg SMS formájában, de a közösségi oldalakon is előszeretettel használják.
„Az a tény, hogy a XIX. században a helyesírás ismerete – a szépírással együtt – nemcsak műveltség, hanem jó modor és illem kérdése is volt. Embertársait tisztelő egyén nem adott ki a kezéből rendetlenül írt és hibáktól hemzsegő irományt.” ( Adamikné 2002: 239)
Ez napjainkban megváltozott, ezért kell, hogy a jó pedagógus megtanítsa a gyerekeket helyesen írni.
